Transland

– ăsta a fost titlul acelei antologii de două volume babane pe care le-a publicat în 1999. Și-a adunat în ea traducerile din poezia maghiară de la Attila József la János Pilinszky și de la István Kemény la László Csiki. A fost una dintre cele mai voluminoase, generoase și profesionaliste culegeri din poezia maghiară în limba română, o întreprindere care a încununat o perioadă din activitatea traducătorului.

Despre Paul Drumaru nu se vorbește destul. Alaltăieri parcă se vorbea, astăzi foarte puțin. E o prezență discretă și probabil depresivă, dar asta nu e o scuză pentru nimic. Volumele lui Béla Markó încă mai apar în traducerea lui și, dincolo de stereotipiile și prejudecățile legate de omul politic, poetul este cât se poate de bun.

Dar nu e vorba despre Markó aici. E vorba despre naivitatea și curiozitatea dezorientate. Paul Drumaru, născut în 1938 la Alba Iulia și trăitor din câte îmi dau seama la București, merită mai mult și de la români, și de la maghiari, dacă mai sunt oameni care cred în frumusețea neîntinată a literaturii.

***

Transland

– ez volt annak a két vaskos kötetből álló antológiának a címe, melyet 1999-ben közölt. Magyar versfordításait válogatta egybe József Attilától Pilinszky Jánosig és Kemény Istvántól Csiki Lászlóig. Ez volt az egyik legvaskosabb, legnagyvonalúbb és legprofibb válogatás a magyar költészetből román nyelven, olyan vállalkozás, mely megkoszorúzta a fordító egyik szakaszát.

Paul Drumaruról nem beszélünk eleget. Tegnapelőtt mintha beszéltünk volna, ma már nagyon keveset beszélünk. Diszkrét és valószínűleg depressziós ember, de hát ez semmire sem mentség. Markó Béla kötetei még mindig az ő fordításában jelennek meg, és azokon a sztereotipiákon és előítéleteken túl, melyek a politikusról szólnak, a költő minden kétségen felül áll.

De nem Markóról van itt szó, hanem az irányvesztett naivitásról és kíváncsiságról. Paul Drumaru, aki 1938-ban született Gyulafehérváron, és aki amennyire tudom, ma Bukarestben él, a románoktól és a magyaroktól egyaránt többet érdemel, ha még vannak emberek, akik hisznek az irodalom folttalan szépségében.